negatív - pozitív - HIV-pozitív - AIDS

ha újra kezdhetném, akkor is HIV-pozitív szeretnék lenni

szombat, június 09, 2007

elköltöztem ide:

http://hivpozitivan.freeblog.hu/

hétfő, június 04, 2007

temetés 2

tök jó, hogy nem megyek most kocsmába, nagyon szét tudnám csapni az agyam.
nekem tuti nem lesz semmiféle ilyenem. a temetés nem élő embereknek való. egyébként is, az élők önmagukat siratják, a halott ehhez csak ürügy. na, én ürügy sem szeretnék lenni.
valamikor régen, amikor úgy gondoltam, elég messze a lehetőség, megterveztem az egészet. alaposan meggondoltam mindent, szép nagy barna, rézveretes koporsót álmodtam, amit 6 mokány tengerészgyalogos visz a vállán, utána a gyászoló sokadalom, és csak mennek, mennek, mennek... aztán félúton kidőlnek az árokparton. naszóval semmi ilyesmi nem lesz. ha meghalok, el kell hamvasztani, a hamut szét kell szórni, és csak pár ember lesz ott (nevek borítékban), aztán meg tessenek csapni egy nagy bulit (ha már életemben nem voltam bulista, legalább halálomban legyek), senki sem költhet virágra, azt nem kell hozni, igyatok, egyetek, táncoljatok. ha nem így lesz, szétcsapok köztetek!

ami ezt a temetést illeti, rühellem az álszent exállamtitkárokat, a sorbanállást a kondoleáláshoz (Lacusom ettől megkímélem, szerintem kínosan érezné magát), az öregasszonyokat a buszmegállóban (némelyik úgy nézett ki, mint amelyik a temetőből szökött meg)... és egyáltalán, borzasztó az a sok fekete ruhás ember... én mindenesetre pirosban voltam, Ili rám szólt volna, ha feketében lát. meg egyébként is, feleslegesen mentem, élő embereknek nem szokás temetést rendezni.

temetés

Szomorú szívvel tudatjuk mindazokkal, akik ismerték és szerették, hogy
V.I.
(...)
elhunyt.
Temetése...

ide megyek ma, de nem tudom miért. nem ismertem, hanem ismerem, nem szerettem, hanem szeretem, és természetesen nem halt meg.

(érik a fejemben egy kísérlet. szedem a gyógyszereim, de a fejem arra kondícionálom, hogy haljak meg. kíváncsi leszek az eredményre. odaát sokan vannak olyanok, akiket szeretek, és akik szeretnek. ők sosem bántottak, őket valszeg én sem bántottam, szóval szeretnék velük találkozni, feltöltődni köztük, mert ami itt van, az csak viszi az energiám)

kedd, május 29, 2007

annyi a munka (nem megint, még mindig), hogy nem merek belegondolni miket kellene csinálnom. folytonos lemaradásban vagyok, amit teszek, azt mindig valami helyett teszem (Tamás! már nagyon értem ezt a mondatod). közben eltelt egy hónap, megint csoport lesz. rettenetesen gyorsan megy az idő, én meg egyre elveszettebb vagyok. a tegnapi nagy szabadnap jól jött, csak egy pár órát kellett bent dolgoznom, a többit itthon töltöttem, kiganéztam (elkezdtem) a dolgozót. tegnapelőtt viszont csak ettem meg aludtam. amikor sokalvásos nap van, akkor veszem észre, hogy mennyire fáradt vagyok.
aztán van ez a remek irodaköltözés, ami félúton megállt. tehát sem itt, sem ott, itt is, ott is. nagyon várom, hogy beinduljon az új iroda, akkor majd minden nap bemegyek 10-re, ott leszek kb 6-ig (na jó, ez a terv), és itthon majd nem dolgozom.
aztán meg van egy leválás is, illetve ez így nem teljesen igaz, mert valami nem pontosan meghatározható van most. szóval van ez a két derék legény, akiket szeretek, de mindig rá kell jönnöm, hogy szinte csak meló miatt vagyunk együtt (hajrá barátság), amikor nekik szabadidejük van, akkor mennek a barátaikkal pl görkorcsolyázni... nekem meg asszem nincs is szabadidőm, mert vagy dolgozom, vagy félkómában degenerálódom... naszóval, van most ez az érzelmi szál átalakulóban, nem olyan nehéz (most már)...
az alvás sem az igazi, fél 1-körül aludtam el, fél 6-kor felébredtem.

vasárnap, május 20, 2007

naugye!

"kutatások azt mutatták, hogy a hatékony HAART kezelés 1996-os bevezetése óta a homoszexuális férfiak kevésbé elővigyázatosak"

mondom én már pár éve, hogy ez van

aki még nem pozitív azt gondolhatja:" na és, legfeljebb eszem a tablettákat és minden rendben lesz"

a pozitív azt gondolhatja:" jól vagyok, kimutatható szint alatt a vírusszámom, nem fertőzhetek meg senkit"

kétféle ön/gyilkos

péntek, május 18, 2007

kész para

olyan régen voltam itt, hogy különféle varázslatokat kellett elkövetnem, hogy bejussak
elfelejtettem mindent, ami a belépéshez kell

az elmúlt hetek: életmentő utazás volt, mert már kezdtem teljesen becsavarodni. 2 hét Palermo... volt 14 év után strand, napozás. még mindig vedlek itt-ott.
előtte volt zuhanás a galériáról, ágyban egy hét, aztán utazás görbebottal. dr house.
nem tört semmim, csalánba nem csap...csak zúzódtam...
aztán volt nagyon sok munka. volt idő, amikor nagyon örültem ennek, de amikor a jót töményen kapja az ember, az nem túl egészséges. nem tudtam, nem mindig tudok mértéket tartani.
ilyen vagyok a haragban is. vagy teljesen, vagy sehogy. ahogy űcsörögtem a rohadt szép tengerparton, Palira és Ricsire gondoltam, hogy mennyire hiányoznak.... lett sms, és lett béke az olajfák hegyén.
aztán volt bemutató Lacusnak, aki természetesen most sincs itthon, éppen Prágában játszanak.
én meg próbálom túlélni ezt a három napot.
társfüggő vagyok

szombat, április 14, 2007


péntek, április 13, 2007